I. A lakótelepre költözünk

Huszonkét évvel ezelőtt, 1989 nyarán költöztünk Káposztásmegyer egyik panellakásába. Szerencsések voltunk több lakásból választhattuk ki az igényünknek megfelelő otthont. Egy hetedik emeleti, 1 + 2 félszobás, két oldalra néző, kelet-nyugattájolású lakás mellett döntöttünk.

Házunk, Káposztás I. egyik utolsónak átadott épülete volt. Egy VI. kerületi önkormányzati lakás beszámításával, az OTP-től felvett, továbbá a feleségem munkahelyétől kapott kölcsönnel és némi készpénzzel megkötöttük a szerződést. Az épület birtokba adását követően több száz családdal együtt végre beköltözhettünk.  

Az első hónapok a berendezkedéssel, a környezet és szomszédok megismerésével teltek. Közgyűlés, képviselők megválasztása, közös költségek elfogadása, az üzlethelyiségek bérletbe adását követően visszatértek a hétköznapok. Az utolsó képek, polcok is a helyükre kerültek, elmaradtak a falfúrások is.

Nem voltak Plázák, sem szuper- és hipermarketek, a Kordován téren volt egy kulturált, minden igényt kielégítő élelmiszerbolt. Munkaidő után kosárral a kezünkben betértünk vásárolni. Sorba kellett állni a kenyérért, a húsáruért, sajtért és a gyümölcsért, fizetni két pénztárnál lehetett, mégsem volt türelmetlen senki.

Feleségem a belvárosban dolgozott egy minőségellenőrzéssel foglalkozó cég pénzügyi részlegénél. A jogosítványán épphogy megszáradt a pecsét, amikor átvehettük a három éve megrendelt kis Polskiját. Debrecenbe kellett utaznunk, ott vettük át az új autót, feleségem vezetett hazáig, így szerezve némi rutint és tapasztalatot. Hétvégén gyakoroltunk egy kicsit, hétfő reggel önállóan ment dolgozni. Néhány nap elteltével már rutinosan közlekedett, igaz mindig ugyanazon az útvonalon ment és jött, ez sokat segített a kezdeti félelme legyőzésében.

Én Dunakeszin dolgoztam, biztonsági vezetőként. Egy Ford scorpio gépkocsim volt, melyet négyévesen, használtan vettünk. Munkahelyem vásárolta fel a Dunakanyarban megtermelt málna, piros-, fekete ribizli és szeder többségét. A szezonban, a felvásárló helyekre a pénzt szállítottam ki, naponta 300-600 kilométert vezettem, sokszor hajnalban értem haza.

A rendszerváltoztatás első hatásait már kezdtük érezni, ébredezett a kapitalizmus. A kedvezményesen felvett OTP kölcsön feltételei időközben megváltoztak, új szerződést kellett kötnünk, mely a korábbiakhoz képest kedvezőtlenebb törlesztést jelentett. Nem sok lehetősége maradt az embernek, vagy hosszú távra eladósítja magát vagy valahonnan pénzt szerez, választhattunk vagy magasabb törlesztő részletet fizetünk meghosszabbított futamidővel vagy egy összegben visszafizetjük a kölcsönt. Az utóbbi mellett döntöttünk annál is inkább, mert ebben az esetben elengedték a kölcsön 40 %-át. Megtakarított pénzünk nem volt, feleségem kis Polskijának eladásával nem értünk volna semmit. Nekem a munkaköröm betöltéséhez feltétel volt a saját gépkocsi, így azt sem adhattuk el. Osztottunk, szoroztunk, végül személyi kölcsönt vettünk fel, abból kifizettük a tartozásunkat.  Két év adósság, de tudtuk utána vége.

Középkorú házaspárként, otthonunkat véglegesnek tekintettük. Anyagi lehetőségünk függvényében saját ízlésünknek és igényeinknek megfelelően átalakítottuk. A tapétát leszedtük, a falakat nap sárgára festettük, rejtett világítást építettem ki. A fürdőben a csempét lecseréltük. Felújítottuk a burkolatokat, a beépített szekrényeket és a konyhát is. Az átalakítás jól sikerült, szerettünk ott lakni. Hétvégeken sokat kirándultunk, általában Szentendre és Vác volt az úti célunk. Abban az időben még lehetett meccsre járni, mindketten Fradi drukkerek voltunk, a csapatot minden vidéki meccsére elkísértük.

Munkahelyemre a 2-es úton jártam dolgozni, hazafelé is erre jöttem. Az egyik nap közlekedési baleset miatt, elterelték a forgalmat. Kerülő úton kellett hazajönnöm, később kiderült, hogy az általam eddig nem ismert útvonal sokkal rövidebb, igaz tele volt úthibákkal. A kátyúk ellenére egyre többször jöttem erre, tízperc alatt hazaértem. Tavaszodott, a télen fölfagyott útburkolatot javították, ezért lezárták az út egy részét. Nem tudtam az útfelújításról, visszafordulni nem akartam, ezért az út menti településen keresztül kijelölt, ideiglenes terelőútvonalat választottam. Szilárd burkolat nem volt, homokos volt az út, nem akartam gyorsan menni a felkavarodó por és a buckák miatt. Akkortájt még zártkertek voltak errefelé, a legtöbb telken néhány négyzetméteres kunyhó állt csak. Tetszett a település, de akkor még nem gondoltam arra, hogy milyen jó lenne itt lakni.

Költözésünk óta lassan három év telt el, sokan eladták a lakásukat, helyettük új lakók érkeztek. Sok családdal megismerkedtünk, a mai napig tartó baráti kapcsolatok alakultak ki.  Közben elkezdték a Káposztás II. lakótelep építését.

Az épületek annak ellenére, hogy szintén paneltechnológiával készültek, sokkal emberibbek voltak. Különösen az utolsó ütemben, a lakótelep szélén épülő alacsonyabb házak nyerték meg tetszésünket. Sokszor játszottunk a gondolattal, hogy eladjuk lakásunkat és az új, négyszintes házak valamelyikében veszünk egy lakást, közel a ligetes, fásparkhoz. Az új lakások lényegesen drágábbak voltak, megtakarított pénzünk nem volt, így maradt minden a régiben.  

A természet szeretete és a sport mellett kedvenc időtöltésünk volt a zenehallgatás. Gyűjtöttem a bakelit lemezeket, minden külföldi utamról hoztam albumokat. A korongokat csak egyszer játszottam le, utána archiváltam és szalagról hallgattuk a zenét. A minőségét tekintve igényes voltam, ehhez megfelelő technikával Lenco, Marantz, Technics, Orion hangfalak mellett, Akai orsósmagnetofonnal szereltem fel a nappalit. A VII. emeleti panellakásban, csak ritkán tekerhettem a hangerő-szabályozó gombon, ezért egy fejhallgatót is be kellett szereznem. Abban az időben nem volt sem internetünk, sem számítógépünk, ezért helyette olvastunk. A szépirodalom mellett, természettudományos, hang és képrögzítés technikával foglalkozó magazinokat olvastam leginkább, feleségem a Nők Lapja, Szép Házak, Otthon magazinokat kedvelte.

Vége lett a nyárnak, 1992 szeptembere volt. Rövidebbek lettek a nappalok, hamarabb kezdett sötétedni. A háló franciaerkélyének korlátján támaszkodva néztem a kiserdőt, a fák lombjai már színt váltottak, de a levelek még nem hullottak le. A nappal kellemes volt, az esték érezhetően hűvösebbek lettek. A néhány hete még elviselhetetlenül tűző nap őszi sugarai kellemesen simogatták arcunkat. Egyre több időt töltöttünk otthon, kirándulni már csak hétvégén mentünk. Elővettük a régi magazinokat és azokat nézegettük. A Szép Házak összegyűjtött számait többször is átlapoztuk, mindig találtunk benne újdonságot. Feleségemet inkább a dizájn, a látvány és az ötletek érdekelték, engem az alaprajz, az alkalmazott építési technológia, a felhasznált anyagok és a kivitelezés egyszerűsége.

Nézegetve a magazinokat elkalandoztak a gondolataim, elképzeltem a képen előttem lévő házakat. Láttam a kertet, az épületet, virtuálisan beléptem az ajtón, végigmentem az előszobán át a nappaliig, benéztem a fürdőszobába, a hálószobába és a konyhába. Tetszett a nappali, láttam a kandallóban lobogó lángot, éreztem a melegét. Elképzeltem magam a fotelban ülve, láttam a lábaimnál pihenő kutyámat. 

Eszembe jutottak a nyári élmények, a Dunakanyar csodálatos házai, és váratlanul feltettem egy költői kérdést, mi lenne, ha családi házba költöznénk?  Meglepetésemre a feleségem azt válaszolta költözzünk, jól ismerte „skorpió” természetemet tudta, hogy a felvetés több egyszerű ötletnél. Mindketten tudatában voltunk, hogy pénz nélkül az egész csak egy álom, de ahhoz, hogy ebből az álomból felébredjünk, szükségünk volt a rideg valóság megtapasztalására. Másnap vettünk egy újságot és attól kezdve, rendszeresen kerestük az eladó családi házakat. A budai oldalt és a főváros pesti északi régióját már a kezdetekben elvetettük, a számunkra megfizethetetlen ingatlanárak miatt. A hirdetések alapján találomra választottuk ki a címeket, ezek kizárólag Budapest déli övezetébe tartoztak. Egy tucat házat megnéztünk, amelyik tetszett volna, annak ára megfizethetetlen volt. Az árban számunkra még elfogadható házak vagy a műszaki állapotuk, a méreteik vagy a környezet adottságai miatt nem nyerték meg tetszésünket. Egy hétig tartott a lendület, végül beleuntunk és feladtuk.

II. Az ötlet megszületik

Nappalink erkélyéről ráláttunk a lakóteleptől nem messze húzódó Budapest – Vác vasútvonal túloldalán lévő Rákospalota szélső házaira. Szombaton arrafelé indultunk sétálni, szép napsütéses délután volt. Az utca vasúti töltéssel szembeni oldalán lévő családi házakat szerettük volna közelebbről megnézni. A házak egymáshoz közel épültek, kis előkerttel, a telkek nagyobb része a ház mögött rejtőzködött. Szinte minden portán volt kutya, mi a töltésnek a házakkal szembeni oldalán sétáltunk, ezért nem sok figyelmet fordítottak ránk. Néha rövid időre megálltunk, mert valamelyik ház felkeltette érdeklődésünket, ekkor hangos ugatással jelezték nekünk, hogy nem szívesen látott vendégek vagyunk a környéken. 

Már az utca közepe táján jártunk, amikor az egyik kerítésen megláttuk az eladó táblát. Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy becsöngetünk. A szomszéd házak kutyái megérezhették szándékunkat, mert hangos ugatásba kezdtek. Csöngetésünkre egy nálunk idősebb férfi közeledett a kapuhoz, mikor meghallotta, hogy a ház iránt érdeklődünk szívélyesen kaput nyitott nekünk. A nappaliba kísért, ahol felesége hellyel és süteménnyel kínált minket. Tiszta, egyszerűen berendezett szoba volt. Elmondtuk, hogy a szemben lévő lakótelepen lakunk és szeretnénk családi házba költözni, ehhez keresünk megfelelő ingatlant. 

Nem számíthattam eladó házra, ezért nem hoztam magammal írószerszámot és papírt sem. Abban az időben nem volt kamerás mobiltelefon vagy digitális fényképezőgép, ezért mindent alaposan meg kellett néznem és memorizálnom. A száz négyzetméter alapterületű házban a nappalin kívül konyha, kamra, egy nagyobb és két kisebb szoba, fürdő WC-vel és káddal, előszoba és a háziak által hallnak nevezett közlekedő kaptak helyet. A nappaliból egy ajtó nyílt a kis teraszra, ahonnan lépcsőn elérhető volt a kert. Láttam benne fantáziát, a sok kis helyiségből a falak elbontásával, tágas nappalival, amerikai konyhás családi ház alakítható ki. Öt és félmillió forintot kértek a házért, mely tisztességes ajánlat volt, de az elképzeléseim megvalósításához további másfél milliót rá kellett volna költeni. Mivel ennyi pénzt csak lottón lehetett nyerni, egyszer és mindenkorra letettünk arról, hogy valaha is családi házunk legyen.

Hazaérve elővettem egy papírlapot és emlékezetből leskicceltem a délután látott házat. Méretarányosan feltűntettem a helyiségeket, az ablakok, a belső ajtók, a bejárati ajtó és a teraszra vezető ajtó helyét. Vacsora után tévéztünk, közben az eladó házzal kapcsolatos élményeinket is megbeszéltük. Elfogadtuk, hogy a jelenlegi anyagi helyzetünkben nincs lehetőségünk családi házat vásárolni, így ez a kérdés véglegesen lekerült a napirendről. Újra visszatérhetnek a nyugodt hétköznapok. Késő este feküdtünk le, sokáig nem jött álom a szememre, a délutáni ház átalakításán álmodoztam.

Az éjszakai tervezgetés hatására vasárnap kicsit későn ébredtem, feleségem már elkészítette a reggelit. Aznapra nem terveztünk programot a reggeli után elővettem egy A/3-as lapot, és nekiálltam az este elképzelt házátalakítás terveinek elkészítéséhez. A korábban megtekintett házak alapterülete nem illeszkedett az elképzeléseimbe. Az olcsóbb árfekvésű, 1,5-2 millió forintos kategóriába tartozó ingatlanok szoba-konyhás korszerűtlen épületek voltak, ezért lebontásra vagy teljes felújításra és kibővítésre szorultak. A másik végletet a többszintes, két-háromszáz négyzetméteres, fantázia nélküli „toronyépületek” képviselték. Ez volt az első olyan eladó családi ház, amelyet adottságai alapján megfelelőnek találtam, ideális volt két személy részére, emberi méretei és műszaki állapota lehetőséget kínált az elképzeléseim megvalósítására.

Száz négyzetméter, 9x11 méteres alapterületben gondolkodtam, melyben benne volt egy 15-18 négyzetméteres, nyitott terasz is. Rajzoltam egy 18x22 cm-es téglalapot, melynek egyik sarkából „levágtam” 6x10 cm-t, ez a terasz helye. Az így kialakult ’L’ alakú alaprajz kontúrját kiindulópontnak tekintve, filccel kihúztam. Terveim szerint az adott alapterületen nappali, háló, dolgozó, étkező, konyha, kamra, fürdőszoba, WC és előszoba helyiségeknek kellett helyet szorítanom. Kartonból elkészítettem a helyiségek méretarányos alaprajzát, például a nappali 10x12 cm, a konyha 4,8x6 cm, háló 6x8 cm és így tovább. Minden kartonra ráírtam a helyiség nevét, miután ezzel elkészültem, a kartonlapokat igyekeztem logikusan elhelyezni az adott kontúron belül. A lapocskák többszöri áthelyezésével és tologatásával kialakult egy sematikus alaprajz, melynek alapján elkészíthettem a tervet. A külső falak és a belső teherhordó fal vastagságánál 35 cm-t, a válaszfalak vastagságánál 10 cm-t vettem figyelembe.

A helyiségek belmagasságát tekintve a lakótelepi lakásunk méretét megfelelőnek véltem, ezért 255 cm-es belmagassággal számoltam. A nappali esetében az alapterülethez, mely a terv szerint 30 m2 volt, a 255 cm-es belmagasságot kevésnek találtam. A mennyezetben nem szerettem volna törést, ezért a nappali padlószintjét süllyesztettem le 35 cm-rel, a szintkülönbséget két lépcsőfokkal hidaltam át. A lépcső 70 cm-t benyúlt a nappali alapterületébe, ennyivel megnövelte az étkező területét, majd ívesen kialakítva csatlakozott a nappali falához.

Megtervezni egyszerűbb volt, mint elkészíteni

A kész alaprajzra berajzoltam a kandalló, ülőgarnitúra, TV, franciaágy, íróasztal, konyhabútor, fürdőkád, beépített szekrények, gázkazán és a radiátorok elképzelt helyét. A vázlatot megmutattam a feleségemnek, aki kritikus szemmel hosszasan tanulmányozta, láttam rajta, hogy teljesen beleélte magát. Mivel előtte való este végleg kivertük a fejünkből a családi ház vásárlásának rögeszméjét, nem sok értelmét látta a tervezgetésnek, de végül elfogadta. Ezt követően közösen meghatároztuk az ablakok helyét és méretét. A nappali kivételével minden helyiségnek 120x120 cm-es, fából készült, bukónyíló ablakot terveztünk.

Az utcai oldal, ide zsalugátereket terveztünk,

az ereszdeszkázat még a régi

A kert felőli ablakokra redőny került, az ereszdeszkázat

felújítása még hátra van

A nappali keleti oldalára egy nagyméretű, fából és üvegből készült, a kertbe 90 cm-re kinyúló télikertet képzeltünk el.

Az eredeti elképzelés szerint

A felújított állapot

Eredeti változatban, egyszerű megoldások

Felújítás után, új forma, új színek

Beköltözéskori állapotban

Majdnem kész

A felújítás kezdetén

Már csak a redőny hiányzik

A keleti front elkészült

A terasz felé nagyméretű üvegfelületet terveztünk, mely két darab fixen beépített 120x120 cm-es, a többivel harmonizáló ablakból és 140x240 cm-es középen felnyíló, kétszárnyú ajtóból állt.

A régi módi

Teljes felújítás után

Kánikula kizárva

Lassan minden a helyére kerül

Már csak az ereszdeszkázat a régi

A teraszajtóval szembeni falra egy 120x120 cm-es, fixen beépített ablak került.

A fixen beépített ablak

A bejárati ajtó helye adott volt.

Nem akartunk elszeparált helyiségeket kialakítani, ezért ajtót csak a kamrára, fürdőszobára és a WC-re terveztünk, a többi helyiség boltíves kialakítással csatlakozott egymáshoz.

Boltív az előszoba és az étkező között

Egy utolsó pillantást vetve a vázlatra, a papírlapot félbehajtottam és beletettem egy dossziéba, ezzel is jelezve magamnak, hogy itt véget ért egy fejezet. Akkor még nem sejthettem, hogy a tervezésre szánt idő nem volt hiába és a megálmodott rajzból valódi otthon lesz.

III. A visszaszámlálás elkezdődik

Hétfő este lementünk az élelmiszerboltba vásárolni. Feleségem a kozmetikai cikkeknél időzött, én addig az újságokat nézegettem. Az egyik magazin lapozgatása közben egy hirdetésre figyeltem fel. A hirdetést egy építőipari cég jelentette meg és a lényege az volt, kezdje meg az építkezést még ebben az évben, mert jövőre változnak az ÁFA visszaigénylésének szabályai. Az idei volt az utolsó év, amikor még vissza lehetett igényelni a teljes ÁFA-t.

Ez azt jelenti, hogy még ebben az évben szerződést kell kötni az APEH-al, legalább az alapot el kell készíteni, kifizetni a számlát, hogy a következő évben is jogosultak legyünk a visszatérítésre. A tervezéshez, az engedélyezéshez és az alap elkészítéséhez szükséges időt leszámítva egy hónapunk van arra, hogy családi házunk legyen. 

Októberi skorpió vagyok, egyesek szerint mi makacsabbak vagyunk novemberi társainknál, elhatároztam, ha nem találunk számunkra megfelelő családi házat, akkor építeni fogunk egyet. Feleségem már meg sem lepődött ezen, titokban számított rá, hogy ilyen könnyen nem adom fel. Az építkezéshez azonban szükségünk volt egy megfelelő telekre.

Másnap, munkahelyemről hazafelé elhaladva a repülőtér és a lóversenypálya mellett, gondoltam egyet és bekanyarodtam Dunakeszi-alsóra. Korábban, az útfelújítás miatti eltereléskor már jártam a településen. Akkor a kényszer vitt a kerülőútra, mentem a többi autó után. Menetközben az éppen útba eső telkekre vetettem néhány pillantást, de nem sokat törődtem a környezettel, siettem haza. Most a kíváncsiság hozott ide, szerettem volna alaposabban körülnézni. Korábbi itt jártamkor tavaszodott, ébredezett a természet a meggyfák kezdték bontogatni virágaikat. Ma szeptember közepén, a természeten már látszanak a változás jelei, rövidebbek a nappalok, a fák lombjai is színesebbek lettek. Amerre jártam szépen parcellázott, 240 – 270 négyszögöles telkeket láttam, télen is lakható házzal csak elvétve találkoztam. Többnyire 16- 24 négyzetméteres, fából vagy téglából épült nyaralók voltak a portákon. Néhányan a telkük előtt az utcán, diófalevelet égettek és kíváncsian nézték a számukra idegen autót. Az egyik nyitva hagyott kertkapun kiszaladt egy keverék kutya és ugatva hosszasan követett, amíg a gazdája vissza nem hívta. Azt vettem észre, hogy kezdett alkonyodni, az órámra néztem, majdnem 5 óra volt. Több mint két órája jártam a település utcáit, elindultam a főút felé. Hazaérve elővettem a dossziéból a tervrajzot és hosszasan nézegettem. A délutáni élményeim hatása alatt úgy éreztem, megtaláltam azt a környéket, ahová a családi házunkat felépíthetnénk. 

Feleségem a társasház képviselőtestületi ülésén volt, később jött haza, addig tévét néztem. Mikor megjött, vacsora közben elmeséltem merre jártam és elmondtam azt is, hogy kedvező benyomást tett rám a település, érdemes lenne egy séta kedvéért újból elmenni.  Megegyeztünk, hogy a hétvégi program keretében elindulunk telket keresni. A hét hátralévő részében már nem esett szó sem a telekről, sem a házépítésről, annak ellenére sem, hogy fejemben folyamatosan ott motoszkált a gondolat. 

Vasárnap, az ebédet követően, kora délután autóba ültünk és elindultunk. A településre érve leállítottam az autót, kiszálltunk és gyalog mentünk tovább. Nem siettünk, kényelmes tempóban sétáltunk, tudtuk, hogy egy nap kevés a terület bejárására. Hétvége volt, a nap is melegen sütött, ezért a korábbinál több emberrel találkoztunk. Az épületek többségét fűtés hiányában, ebben az évszakban már nem lakták, a telkeken volt víz és áram. Feleségemnek is megtetszett a környezet, ideális hely lenne építkezésre, eladó telket viszont nem láttunk. A séta során több embert is megkérdeztünk, tudnak-e eladó telekről, de mosolyogva közölték, hogy ilyenkor már nem igen van eladó telek, próbálkozzunk tavasszal. Ez nem vigasztalt meg engem, mert még ebben az évben legalább az alapot el kellett készítenünk. A nap lassan elbújt a horizont mögé, kezdett hűvösebb lenni, ezért elindultunk a kocsihoz. Jól esett beülni az autóba, kellemesen elfáradtunk. Hazaérve még téma volt a délutáni séta élménye, úgy döntöttünk rászánunk még egy napot, a következő hétvégén ismét elmegyünk, hogy a település másik részét is megismerhessük.

A hét az átlagosnál mozgalmasabb volt, többször is előfordult, hogy nem tudtam hat óra előtt hazaindulni a munkahelyemről. Feleségemet a társasház gondjai foglalták le, előfordult, hogy este nyolc óra után ért haza, így mindkettőnknek fárasztó hete volt. Alig vártuk a hétvégét, hogy egy kicsit pihenhessünk. De még előttünk volt a pénteki bevásárlás, a szombati mosás, főzés és takarítás. Szombat délután zenét hallgattam, a zene mindig megnyugtatott, feleségem tévét nézett. Estefelé lementünk a lakótelepre sétálni, felfrissíteni magunkat és egy kicsit megmozgattuk az izmainkat. 

Másnap három órakor, autóval kimentünk az általunk leendő lakóhelyünknek választott településre. A szokásos helyen leállítottam az autót és elindultunk sétálni. Néhány lépést tehettünk, amikor az egyik villanyoszlopon megpillantottunk egy tenyérnyi, fehér papírdarabot. Hevesebben dobogó szívvel közelebb mentünk és elkezdtük olvasni a szöveget. Eladó a közelben egy sarok telek, építkezésre alkalmas, víz villany van. Egy Újpesti címen lehetett érdeklődni. Azonnal letéptük a hirdetést és autóba ültünk. Elindultunk a megadott címre, ahol egy befejezés előtt álló, kétszintes családi házat találtunk. Csöngetésünkre egy harmincas éveinek végén járó hölgy nyitott ajtót, megmutattuk a hirdetést és mondtuk, ha lehetséges, szeretnénk még ma megtekinteni a telket. Megnyugtatott, hogy jó helyen járunk, a telket az édesanyja árulja, a barátnője van nála, ezért megkérdezi tőle ki tud-e menni most a telekre. 

Késő délután volt már, de beleegyezett, megkérdezte, hogy velünk jöhet-e a barátnője is.  Kiérkezve a helyszínre, egy sarokteleknél szólt, hogy álljak meg. Kiszálltunk és azonnal láttuk, hogy ezt a telket nem szabad elszalasztani. Kinyitotta a kaput, bementünk, a kert közepén állt egy fából készült kb. 12 m2 alapterületű épület. Gyümölcsfák, néhány örökzöld, egy melléképület, egy kis szőlőlugas, melyen volt még néhány szem szőlő is. A vételárra irányuló kérdésünkre a hölgy azonnal leszögezte, hogy alkudni nem lehet, és ebben a hitében a barátnője is gyorsan megerősítette. Amikor kimondta az összeget, már tudtuk, hogy nagy bajban vagyunk, ennyi pénzt egy év szigorú spórolásával sem tudunk összegyűjteni, akkor sem, ha egész évben zsíros kenyeret fogunk enni. Még egy kicsit maradtunk, majd hazavittük a hölgyeket.

Otthon mindent mérlegre téve, úgy döntöttünk, hogy kockáztatunk. Másnap feleségem lenullázta a bankszámlánkat, és százezer forinttal elmentünk és lefoglalóztuk a telket. Akkoriban kölcsönt ilyen összegben és ilyen rövid idő alatt lehetetlenség volt elintézni. A vételár többi részére egy hét haladékot kértünk, melyre a remélt fedezetet a gépkocsim eladása jelenthette. Hirdetést feladni már nem maradt időnk, megírtunk egy tucat cédulát és kiragasztottuk azokat a lakótelepen. Közben kiváltottuk a telekkönyvet. A telken lévő faház eladására hirdetést adtunk fel, érte készpénzt vagy értékegyeztetéssel személyautót kértünk cserébe. 

Feleségem a munkahelyén elmesélte, hogy meg van a telek és építkezni fogunk. Az egyik munkatársa felhívta a figyelmünket, egy különleges technológiát alkalmazó építési vállalkozásra. Telefonon felvettük velük a kapcsolatot és egyeztetünk egy időpontot. Közben eltelt a hét, pénteken munkából hazaérve kimentünk a telekre. A faházhirdetésre jelentkezett egy vevő, aki egy Wartburg típusú személyautót ajánlott cserébe. Az ajánlat kedvező volt, mert munkakörömhöz mindenféleképpen szükségem volt autóra. Abban maradtunk, hogy a jövő héten visszatérünk az üzletre, tekintve, hogy holnap írjuk alá az adás-vételről szóló szerződést.

Hazaérve vacsorához készülődtünk, mikor megszólalt a kaputelefon. Egy férfi jelentkezett be, és az autó iránt érdeklődött. Magamhoz vettem a kulcsot, a forgalmit és lementünk a feleségemmel. Egy fiatal házaspár várt ránk, két kisgyermekkel. Elmondták a lakótelepen látogatták meg egy ismerősüket és a séta közben látták a hirdetést, kedvenc márkája a Skorpió, tetszik neki az autó, ha árban meg tudunk egyezni, megveszi. Elmentünk egy körre, megegyeztünk, másnap aláírtuk a szerződést. Nem volt autóm, de lesz telkünk és végre elkezdhetjük szervezni az építkezést. A hét végén kifizettük a vételárhátralékot, miénk lett a régen áhított telek.

IV. Az alap elkészül

Telkünk saroktelek volt, 458 m2 alapterületű, közel szabályos négyzet. Egy kisebb, fából készült kunyhó volt a közepén, körülötte gyümölcsfákkal, a kertben kevés örökzöld, néhány elöregedett szőlőtőke és többféle évelő virág. A kert belső sarkában egy összetákolt fészer a kerti szerszámoknak, egybeépítve egy lehasznált tyúkketreccel, az egészet embermagasságú, elhanyagolt fagyalsövény takarta el a kíváncsi szemek elől.

A környéken, az építkezésünk időszakában még nem alakult ki beépítési rend, így egyedüli követelmény az övezeti előírások betartása volt. Akkoriban nagyon szigorú előírások voltak a beépítettség, az elő-, oldal- és hátsókert méreteit illetően, meghatározták a ház magasságát is, mely maximum 7 méter lehetett.

A ház alapjának kijelölése után, a kert közepén, mintegy 100 m2 területen kénytelenek voltunk minden növényt kiásni, illetve fát kivágni. Az épület alapozása 90 cm mély beton sávalapokkal készült, erre került a felmenőszerkezetek pontos zérus szintjét kijelölő vasbeton lábazati gerenda. A telek enyhén lejtett a Rozmaring utca felé, de ez gyakorlatilag figyelmen kívül hagyható volt. 

 

Az alappal egy hét alatt végeztek, másnap megkaptuk a számlát, melyet még aznap kifizettünk. A számlával felkerestük az APEH-t, az ÁFA visszatérítésére megkötöttük a szerződést.

Folytatása következik.

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Pannelből családi házba
Valóra váltott álmaink. - © 2008 - 2025 - kertkapcsolat.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat